Laca tollabol :)
A kovetkezo celpont a Togean szigetek. Ez a szigetcsoport Sulawsei eszai reszen az obolben van. Gyonyoru, mesebeli tropusi szigetcsoport. Csak egy baj van, hogy az isten hatamogott van. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy dupla nagyon messze van (1984 rajongoknak) :) Azon kivul, hogy messze van, meg nagyon nehez is megkozeliteni. Es ezt nekunk sikerult meg is tapasztalnunk, ahogy ez lenni szokott. Az ugy kezdodott (ha igy kezdodik, akkor annak jo vege mar nem lehet... :)), hogy meg Balin vettunk egy repjegyet Makassarba, azaz Ujung Padangba (rosszul vagyok ettol a billentyuzettol, aaaaaaaaa!!! Ugy gepelek, mint a Terminator) Hogy majd onnan azonnal tovabb is megyunk eszakra Palu varosaba. Atreupltunk, leszalltunk ez eddig renden is volt. De sajnos ekkor jottek a rossz hirek...
Makassarban kiderult, hogy az eredeti utitervet nem tudjuk tartani, mert nincs kozvetlen jarat Manado es Jayapura kozott (A Lonley Planet elso nagy hibaja! De meg lesz tobb is... Hogy az a kuuu...). Ekkor kovetkezett az elso spontan panik es a nemtudomhanyadik valsag meeting :) A cel: mentsuk meg a nyaralast. Minden felmerult, de vegul is ugy dontottunk, hogy Makassarban toltunk egy estet es utana irany tovabb.
Ekkor mar kezdtunk faradni, mert keso este volt, nem tudtunk aludni es persze aggodtunk, hogy hogyan tovabb. Talaltunk egy itteni viszonylatban elfogadhato szallast, alvas, majd masnap ki a repterre es megvettuk a jegyet a 12:10-es Makassar-Palu gepre. Kint maradtunk a repteren es megvartuk a check-in idot. Az ket ora. Faradtsag faktor emelkedik. Becsekkoltunk, a gep 2 ora mulva indul. Faradtsag es kimerultseg faktor tovabb emelkedik, a BUX meg esik :). A repteri informacio rendszer a teljes kaosszal egyenlo. Mikozben varakoztunk volt egy aramszunet es ennek hatasara az egesz repter rebootolt. Ez teljesen komoly!! A repteri pultok elkezdtek bootolni, es lattuk, hogy minden Debianon fut :) Strating klogd..., Starting X, Welcome to Indonesia.
Mar nagyon kozelgett az indulas, de a jarat nincs kiirva sehova. Na most mi lesz?! Elmentem kerdezoskodni, hat gondolhatjatok, hogy mi volt az eredmeny: EGY NAGY RAKAT SEMMI!!! Senki nem tud semmit, meg az sem, aki azert van ott es azert fizetik, hogy legalabb valamit tudjon. Ekkor kezdtem aggodni, hogy ebbol nem lesz Palu estere... Valahogy kideritettuk, hogy "becslesek szerint" 2 orat kesik a gep. Ez a 2 ora nekunk a MINDENT jelentette. Mindegy, bebuktuk. Ennyi. (Ja, egy holland fazon, akivel talakoztunk, mondta, hogy minden nap ez van. Kettokor esik es minden gep csuszik. Ok pl. eleve rendes indulasi ido utan egy oraval jottek. Igy megy ez.) Elindult a gep, de ekkor mar kb. egy napja eljottunk Balirol es meg sehol nem vagyunk. A gep jol megkavarta a leszallast, Csenge berokazott. Persze nincs zacsko a gepen, igy a cucc az egyetlen genotermunkben landolt :)) Muhaha. A Faradsak es stressz faktor kidurran! Irany Palu. Megerkeztunk. VEGRE.
Na most hogyan tovabb? Ugyanis Palu meg messze van Ampanatol, ahonnal a szigetekre fel lehet menni komppal. Hogy milyen messze? Na ez a LP masik nagy tevedese. Az LP azt irja, hogy a Palu-Ampana ut helyi buszjarattal 5 ora. Na ez nem 5 ora, hanem 10, de busszal akar 15 is lehet. Szoval mi ugy dontottunk, hogy meg aznap elindulunk Ampanaba, mondvan, hogy este 10 korul ott leszunk es akkor nekunk milyen jo lesz. Itt tennem hozza, hogy ekkor mar tobb, mint egy napja utaztunk es mind a harman a hatarainkon voltunk. Egy kedves helyi arc segitsegevel sikerult talalni egy embert, aki szerzett nekunk transzportot Ampanaba. Mikor megerkeztunk a transzport indulasi helyere kiderult, hogy ez nehany szerencsetlen helyi lecsuszott gengszter-kepu fazon zug utazasi irodaja volt. Elkepzelhetitek, hogy milyen elveszettnek ereztuk magunkat. Folyamatosan 2 sofort akartak nekunk adni, de nem ertettuk, hogy minek 2 sofor egy 5 oas utra, mert ekkor meg nem tudtuk, hogy ez valojaban egy kicsit hosszabb. De sikerult megallapodni veluk egy 800e rupias arban. Azonnal el is indultunk.
Az ut az elejen jo volt. Szep kis utak es szep falvak menten mentunk. Aztan jott egy eles valtas es jott a zuzas :) Bementunk a dzsungelbe es rettento durva tropusi ralli vette kezdetet. Nagyjabol feluton valt nyilvanvalova szamunkra, hogy ez egy 10 oras ut lesz. Ekkor jott a masodik spontan panik. Tul sok rossz dolog tortent velunk az elmult ~2 napban es ezert ezt mar nehez volt toleralni, de beletorodtunk. Nyomas tovabb.
Itt utnak neveznek mindent, meg azt is, ami nem az. Ilyen botranyos utakon meg sosem utaztam. Es ezt meg tovabb sulyosbitja az is, hogy 10 oran keresztul lesz ilyen az ut es ejszaka van es napok ota nem aludtunk jol, stressz, panik es ketsegbeeses. Az esos evszak miatt volt olyan, hogy az uton folyo folyt at es nekunk azon kellett atmenni. A godor egeszen uj fogalmat nyert itt Indoneziaban. Volt olyan szakasz, ahol az egesz hegyoldal raszakadt az utra es azon keltunk at. Ez az egesz utazas a dzsungel kellos kozepen volt. Azon gondolkodtam, ha valami eromlik az auton, akkor feladom. Szerencsere a sofor nagyon jol vezetett es hibatlaul nyomta 10 oran keresztul vegig. Ahol tudott rendesen odalepett neki, Csenge nagy banatara, o ugyanis nem birja ezt a dinamikus stilust :) Ennek 2 alkalommal "hangot" is adott, amikor kalandvagybol megszabadult az aznapi szilard taplalekatol egy massziv hanyas kozepette :))) Kemeny volt, orokke elmeny marad, de nem biztos, hogy a jo fajtabol :)
Hajnal 4-kor erkeztunk meg Ampanaba es az Oazis hotelbe. Persze sehol senki, a szalloda nem olyan, amilyenre szamitottunk, hanem olyan, amire Indoneziaban kell szamitani. Mindegy a lenyeg: ALUDJUNK MAAAAAAR! Black-out...
A kovetkezo celpont a Togean szigetek. Ez a szigetcsoport Sulawsei eszai reszen az obolben van. Gyonyoru, mesebeli tropusi szigetcsoport. Csak egy baj van, hogy az isten hatamogott van. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy dupla nagyon messze van (1984 rajongoknak) :) Azon kivul, hogy messze van, meg nagyon nehez is megkozeliteni. Es ezt nekunk sikerult meg is tapasztalnunk, ahogy ez lenni szokott. Az ugy kezdodott (ha igy kezdodik, akkor annak jo vege mar nem lehet... :)), hogy meg Balin vettunk egy repjegyet Makassarba, azaz Ujung Padangba (rosszul vagyok ettol a billentyuzettol, aaaaaaaaa!!! Ugy gepelek, mint a Terminator) Hogy majd onnan azonnal tovabb is megyunk eszakra Palu varosaba. Atreupltunk, leszalltunk ez eddig renden is volt. De sajnos ekkor jottek a rossz hirek...
Makassarban kiderult, hogy az eredeti utitervet nem tudjuk tartani, mert nincs kozvetlen jarat Manado es Jayapura kozott (A Lonley Planet elso nagy hibaja! De meg lesz tobb is... Hogy az a kuuu...). Ekkor kovetkezett az elso spontan panik es a nemtudomhanyadik valsag meeting :) A cel: mentsuk meg a nyaralast. Minden felmerult, de vegul is ugy dontottunk, hogy Makassarban toltunk egy estet es utana irany tovabb.
Ekkor mar kezdtunk faradni, mert keso este volt, nem tudtunk aludni es persze aggodtunk, hogy hogyan tovabb. Talaltunk egy itteni viszonylatban elfogadhato szallast, alvas, majd masnap ki a repterre es megvettuk a jegyet a 12:10-es Makassar-Palu gepre. Kint maradtunk a repteren es megvartuk a check-in idot. Az ket ora. Faradtsag faktor emelkedik. Becsekkoltunk, a gep 2 ora mulva indul. Faradtsag es kimerultseg faktor tovabb emelkedik, a BUX meg esik :). A repteri informacio rendszer a teljes kaosszal egyenlo. Mikozben varakoztunk volt egy aramszunet es ennek hatasara az egesz repter rebootolt. Ez teljesen komoly!! A repteri pultok elkezdtek bootolni, es lattuk, hogy minden Debianon fut :) Strating klogd..., Starting X, Welcome to Indonesia.
Mar nagyon kozelgett az indulas, de a jarat nincs kiirva sehova. Na most mi lesz?! Elmentem kerdezoskodni, hat gondolhatjatok, hogy mi volt az eredmeny: EGY NAGY RAKAT SEMMI!!! Senki nem tud semmit, meg az sem, aki azert van ott es azert fizetik, hogy legalabb valamit tudjon. Ekkor kezdtem aggodni, hogy ebbol nem lesz Palu estere... Valahogy kideritettuk, hogy "becslesek szerint" 2 orat kesik a gep. Ez a 2 ora nekunk a MINDENT jelentette. Mindegy, bebuktuk. Ennyi. (Ja, egy holland fazon, akivel talakoztunk, mondta, hogy minden nap ez van. Kettokor esik es minden gep csuszik. Ok pl. eleve rendes indulasi ido utan egy oraval jottek. Igy megy ez.) Elindult a gep, de ekkor mar kb. egy napja eljottunk Balirol es meg sehol nem vagyunk. A gep jol megkavarta a leszallast, Csenge berokazott. Persze nincs zacsko a gepen, igy a cucc az egyetlen genotermunkben landolt :)) Muhaha. A Faradsak es stressz faktor kidurran! Irany Palu. Megerkeztunk. VEGRE.
Na most hogyan tovabb? Ugyanis Palu meg messze van Ampanatol, ahonnal a szigetekre fel lehet menni komppal. Hogy milyen messze? Na ez a LP masik nagy tevedese. Az LP azt irja, hogy a Palu-Ampana ut helyi buszjarattal 5 ora. Na ez nem 5 ora, hanem 10, de busszal akar 15 is lehet. Szoval mi ugy dontottunk, hogy meg aznap elindulunk Ampanaba, mondvan, hogy este 10 korul ott leszunk es akkor nekunk milyen jo lesz. Itt tennem hozza, hogy ekkor mar tobb, mint egy napja utaztunk es mind a harman a hatarainkon voltunk. Egy kedves helyi arc segitsegevel sikerult talalni egy embert, aki szerzett nekunk transzportot Ampanaba. Mikor megerkeztunk a transzport indulasi helyere kiderult, hogy ez nehany szerencsetlen helyi lecsuszott gengszter-kepu fazon zug utazasi irodaja volt. Elkepzelhetitek, hogy milyen elveszettnek ereztuk magunkat. Folyamatosan 2 sofort akartak nekunk adni, de nem ertettuk, hogy minek 2 sofor egy 5 oas utra, mert ekkor meg nem tudtuk, hogy ez valojaban egy kicsit hosszabb. De sikerult megallapodni veluk egy 800e rupias arban. Azonnal el is indultunk.
Az ut az elejen jo volt. Szep kis utak es szep falvak menten mentunk. Aztan jott egy eles valtas es jott a zuzas :) Bementunk a dzsungelbe es rettento durva tropusi ralli vette kezdetet. Nagyjabol feluton valt nyilvanvalova szamunkra, hogy ez egy 10 oras ut lesz. Ekkor jott a masodik spontan panik. Tul sok rossz dolog tortent velunk az elmult ~2 napban es ezert ezt mar nehez volt toleralni, de beletorodtunk. Nyomas tovabb.
Itt utnak neveznek mindent, meg azt is, ami nem az. Ilyen botranyos utakon meg sosem utaztam. Es ezt meg tovabb sulyosbitja az is, hogy 10 oran keresztul lesz ilyen az ut es ejszaka van es napok ota nem aludtunk jol, stressz, panik es ketsegbeeses. Az esos evszak miatt volt olyan, hogy az uton folyo folyt at es nekunk azon kellett atmenni. A godor egeszen uj fogalmat nyert itt Indoneziaban. Volt olyan szakasz, ahol az egesz hegyoldal raszakadt az utra es azon keltunk at. Ez az egesz utazas a dzsungel kellos kozepen volt. Azon gondolkodtam, ha valami eromlik az auton, akkor feladom. Szerencsere a sofor nagyon jol vezetett es hibatlaul nyomta 10 oran keresztul vegig. Ahol tudott rendesen odalepett neki, Csenge nagy banatara, o ugyanis nem birja ezt a dinamikus stilust :) Ennek 2 alkalommal "hangot" is adott, amikor kalandvagybol megszabadult az aznapi szilard taplalekatol egy massziv hanyas kozepette :))) Kemeny volt, orokke elmeny marad, de nem biztos, hogy a jo fajtabol :)
Hajnal 4-kor erkeztunk meg Ampanaba es az Oazis hotelbe. Persze sehol senki, a szalloda nem olyan, amilyenre szamitottunk, hanem olyan, amire Indoneziaban kell szamitani. Mindegy a lenyeg: ALUDJUNK MAAAAAAR! Black-out...
2 comments:
több blog is van az utazásról? linkeld be a Lacáét is oldalra, van hozzá blogspotos modul :)
Nincs tobb blog, csak nem mindig en irok, neha Laca vagy Csenge...
Post a Comment