Sunday, November 2, 2008

Robinson Cruso is lehetnel

Csenge bejegyzese:

Szoval egyik nap delutan, az oriasi lazulas kozepedte Tamas bejelentette, hogy beuszik kicsit messzebbre, kozel a szemkozti sziget fele egyedul. Ezt kovetoen Lacival bevetettuk magunkat a vizbe, kek tengeri csillagokat es egyeb nagyobb elolenyt felkutatni, amivel keszitunk nehany fotot. A snorizas sikeres volt es mint mindig, csodas. 5 ora tajt kezdtunk gyulekezni a sziget tobbi lakojaval a parton, ahogy ezt minden nap tettuk, hogy egyutt lessuk meg a nap utolso sugarait es a vele jaro csodas szineket a tavolban.


Egyszer csak eszunkbe jutot, hogy Tamas meg sehol, 1 ora mulva sotet. Igy, kisetaltunk a molora kicsit korbenezni. Eleg sokaig kemleltuk a vizet eredmenytelenul, mire Laci szerzett egy tavcsovet, amivel tovabb kemleltuk a tengert. Kozben a naplemente egyre csodasabb szineket oltott, a kozeli halaszok pedig kezdtek kisiklani a nyilt vizre es meggyujtani kis jelzo lampasaikat.

Kicsit elkezdtunk aggodni, majd meglattunk a tavolban egy snorist, aki nem volt beazonosithato a tavolsag miatt. Mikor kozelebb ert, majd kimaszott szembesultunk azzal, hogy nem Tamas az es mar csak fel ora a korom sotetsegig.

Gyors dontes, elrobogtam a helyi buvar vezetohoz es szoltam neki, hogy mi a helyzet. O annyit mondott, hogy, oke mindjart kimegyunk a tengerre korul nezni, de elobb elszivja a cigijet. Gondolhatjatok, milyen velemenyem volt abban a lelkiallapotban ezt hallvan...

Hajo eloall, goliat elemek kicserel nagy reflektoros elemlapmpaba, beugras a ladikba, motor beindit, irany a viz. Mivel tudtuk merre uszott Tamas a szigetet vettuk celba, amit korbehajoztunk, reflektorral es kiabaltunk Lacival. Aztan jottek a kis halasz csonakok. A harmadik csonaknal hasznos informaciot kaptunk, ekkor mar tok sotet volt kulonben. A halasz talalkozott Tamassal es elmondasa szerint Tamas vissza fele kezdett uszni a mi szigetunkre. Ekkor mar nagyon aggodtam.

A szigetunk fele vezeto utat is vegunk paztaztuk, de semmi. Mar nagyon rosszul ereztem magam. A steghez erve bekiabaltunk a tobbieknek, hogy megjott-e mar Tamas es a valasz vegre egy igen volt. Na nekem itt szakadt el a cerna! Leirhatatlan erzes, amikor azon kell gondolkodnod, hogy... Szoval bebogtem :( Senkinek nem kivanom ezt.

Bar el is adhattuk volna a cuccait Tamasnak, lehet hogy jobban jartunk volna... ? Muhahah! :)

Szoval rettenetesen haragudtam ra es meg most is, hogy ilyen hulyeseget csinalt...

1 comment:

Pifta said...

Tam, gratula ;) Kalandra fel, mi?